{ Köztes Helyek }: December 2017

2017 kérdésekbe foglalva

by Vix - Saturday, December 30, 2017

Remélem mindenkinek kellemesen telik a karácsonya, és élményekben gazdag perceket tölt szerettei körében, sok pihenéssel és persze kajálással egybekötve. Nálam valahogy így nézett ki az elmúlt pár nap. Felénk az ünnepi időszak elég sűrű, mivel apukám december 23-án született, így szombaton még az ő születésnapját is meg "kellett" ünnepelnünk, tegnap pedig az egész család nálunk vendégeskedett. Emiatt nagyjából az egész hétvégét takarítással meg sütés-főzéssel töltöttük, de abszolút megérte, mert apu nagyon örült a meglepetésnek, a karácsonyi ebéd pedig szuperül sikerült.

Az előző bejegyzésem ugyebár egy wishlist volt, úgyhogy most ehhez szeretnék visszakapcsolni egy haul formájában. Azért használom ezt a szót, mert nem csak a karácsonyi ajándékaimat szeretném nektek megmutatni, hanem azokat a dolgokat is, amiket a héten sikerült beszereznem egy hosszú vásárlós nap során. Szóval lássuk, milyen csodák vártak engem a karácsonyfa alatt!

Elsőként az apróságokkal kezdeném: a keresztszüleimtől kaptam egy sötétszürke, puha sálat, mögötte pedig a barátom szüleitől kapott kis ajándékcsomag látható, amiben volt egy tusfürdő és egy parfüm. Elég kellemes illatú mindkettő, úgyhogy azonnal be is fogtam őket. Mellete egy aprócska Guess parfüm található, amit édesapámtól kaptam, és aminek az az érdekessége, hogy úgy néz ki, mint egy nagyon lapos, sima téglalap. (Először nem is jöttem rá, hogy ez egy parfüm, annyira nem tűnt annak. :D) Aztán a kerek fekete dobozban szintén egy parfümöt kaptam, ezt az unokatestvéremtől - a Thomas Sabo Charm Rose Intense illatát választotta nekem, ami kicsit túl erős a bőrömön, de egyébként kellemes illata van, szóval majd igyekszem használni.

Mellette egy kézkrém található, amit én vettem magamnak, mert már nagyon régen kinéztem ezt a márkát, és most pont le volt árazva a dm-ben. Ez egyébként a Treaclemoon "The raspberry kiss" nevű terméke, ami azon felül, hogy csodás málna illatú, mandulaolajjal és sárkánygyümölccsel ápolja a kézbőrt. Nekem nagyon bevált, mert viszonylag gyorsan szárad és egyáltalán nem irritálja a bőrömet (a legtöbb kézápólótól gyakran kiütéses és sebes lesz a bőröm). Amúgy vegán termék.

A kép jobb szélén található még két Balea fátyolmaszk, amiket tulajdonképpen csak azért vettem, mert szórakoztatónak találtam őket, és kíváncsi voltam, milyen egy ilyen arcmaszk, mert eddig csak krém állagúakkal volt dolgom. A "Be a Tiger" nevűt még nem próbáltam, de az aktív szeneset igen: csodát nem tett a bőrömmel, de tényleg tisztított valamit, szóval én elégedett voltam vele.

És akkor következzenek a szépségápolási termékek! Ennek nagyrészét én ajándékoztam magamnak, mert rászabadultam a dm leárazott részlegére, és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne vegyek valamit (khm... több valamit). Szóval amiket én szereztem balról jobbra: két Astor Perfect Stay Fabulous rúzs (500 ft/darab), trend it up Ultra Smokey szemhéjceruza, Intense Color szemhéjtus és Ultra Black szemhéjtus. A szemhéjceruzáról annyit, hogy alapvetőleg sötétlila színű, és nagyon szépen csillog, de ha elsatírozom a kis pamacsos véggel, akkor inkább szürke/fekete lesz. A két szemhéjtus közül amúgy nekem az Intense Color jön be jobban, az tényleg szupertartós és vízálló, ráadásul nagyon erős a színe (metálszürkés).

A Carmexet sajnos nem leárazva vettem, de abszolút megérte az árát, mert imádom! Télen állandóan kicserepesedik a szám, és rossz szokásom, hogy ilyenkor állandóan sebesre harapdálom az ajkaimat, mert annyira idegesít a dolog - aztán az egész kezdődik előlről. Nagyon sokféle ajakápolót használtam már, de egyik se vált be annyira, mint most ez. Emlékszem, amikor először felkentem, akkor konkrétan csípte a számat (mert nyilván tiszta seb volt), amit én a gyógyulás számlájára írtam fel. Azóta is naponta többször használom, és szuperül puhítja az ajkaimat, még a tubusos kiszerelés is bejött, mert így nagyon kényelmes a használata.

A piros Max Factor körömlakkot, a False Lash Epic szempillaspirált és a rúzst a keresztanyámtól kaptam - még egyiket sem próbáltam, de a márkából kiindulva jó termékekről van szó. Ó, még az essence-es púdert is tőle kaptam, aminek külön örülök, mert nálam abszolút hiányoznak az ilyen "alap" sminktermékek, mint pl. az alapozó, a púder, stb. Úgyhogy mostmár ilyenem is van.

Jaj, és ami alul félig lelóg a képről, az a világ egyik legkirályabb terméke: a Catrice Instant Lipstick Mattifier. Lényegében ez egy top coat, amit bármilyen rúzsra felkenhetünk, és pár perc alatt lemattítja a színét. Nagyon király. Nekem most kettő is van, mert a drága barátom ugyan emlékezett rá, hogy borzasztóan vágyok egy ilyenre, de arra már nem, hogy valamikor novemberben vettem is magamnak egyet. Persze ennek is nagyon örülök: biztos vagyok benne, hogy hasznát fogom venni.

Itt van a három rúzs felkenve a bőrömre: a legfelső szín az Astor 602-es árnyalata, alatta lévő pedig a 403-as. A felsőt direkt karácsonyra vettem, mert ezzel a kis csillogós beütésével nagyon az ünnephez illőnek éreztem, a középsőt meg nyárra tartogatom, mert olyan élénk pink színű, hogy máskor szerintem fel sem tudnám kenni. A legalsó pedig a Max Factor Lipfinity 140-es árnyalata, ami annyira nem az én színem, de hé, ezek a rúzsok extratartósak, úgyhogy már csak ezért is használni fogom.

És akkor mos ugrás az egyéb kategóriára: itt a táskán kívül mindent a barátomtól kaptam, azt pedig a szüleimtől. Jobb oldalt két Lush termék látható, az egyik a Yellow Submarine nevű fürdőbomba, a másik pedig egy masszázstömb, amiben valamilyen fura babok vannak és egyébként borsmenta illatú. A hátizsák ugyebár a szüleimtől van, és nagyon tetszik, bár eleinte nem tudtam hova tenni, mert ilyen hálózsákszerű anyagból van, és még sosem találkoztam ilyennel. De összeségében bejön, és az a szitakötő csak még királyabbá teszi az egészet, mert egyből a The Last of Us jut eszembe róla.

Na és akkor itt van még ez a szenzációs könyv, amit szintén a barátomtól kaptam, leginkább azért, mert nagyon viccesnek találta ezt a címet, hogy A ló. Meg azért azt is tudni kell hozzá, hogy nagyon szeretem a lovakat, és amikor egyszer megkérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra, azt mondtam, hogy egy pónit. Szóval most van egy ilyen könyvem is, ami tele van sok szép pacis képpel.

Kaptam még egy piros ruhát is anyukámtól, amit még együtt néztünk a New Yorkerben, csak nem volt szívem még ezt is megvenni, mert nagyon sok pénzt otthagytunk aznap a plázában. De nagyon tetszett, úgyhogy azóta tervezgettem, hogy majd visszamegyek érte. Hát, mostmár nem kell! Amúgy ez egy hosszúujjú ruha, ami kicsivel térd fölé ér, és elől zárt, nincs semmi dekoltázsa - a képen a hátulja látszik. Hátul elég mély kivágása van, nagyjából derékig ér, és a vállrésze is nyitott. Imádom, azonnal fel is vettem a tegnapi ebédre.

Zárásként még megemlíteném, hogy egy csodaszép fekete bőr csizmát is kaptam a szüleimtől, valamint egy sárgás-barnás pulcsit is. A csizmának borzasztóan örülök, mert évek óta vágytam egy ilyenre, és ez tényleg maga az álom. Kicsit lovaglócsizma beütése van (jó, nagyon), de pont ez teszi számomra különlegessé és elegánssá. Meg az a kis piros csík, ami hátul található a csizma sarokrészén, és csak akkor látszik, ha fentről nézi az ember.

Hát ennyi lett volna, ti mit kaptatok, mit adtatok karácsonyra? :)

2 comments

Karácsonyi wishlist

by Vix - Wednesday, December 20, 2017

Bár a karácsony közeledte számomra sajnos már egyet jelent a vizsgaidőszak közeledtével, azért még így a tanulás mellett is igyekszem fenntartani magamban a karácsonyi szellemet, amihez az is hozzá tartozik, hogy mindenfelé rohangászok ajándékokért. Sajnos még nem állok olyan jól ezen a téren, mint amennyire szerettem volna, de az ötletek már megvannak, és remélhetőleg a beszerzéssel sem lesznek problémák.

A sok ötletelés közepette persze bőven találkoztam olyan dolgokkal is, amiket legszívesebben a saját karácsonyi listámra írtam volna fel, hogy aztán a fa alatt láthassam viszont őket, úgyhogy most ezt is teszem, hátha ti is találtok köztük valami hasznosat.

Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét

Régóta létezik ez a könyv a tudatom perifériáján, bár inkább a vicces címe miatt, meg azért mert időről-időre felmerül ez a könyv az óráimon - legutóbb azt hiszem kognitív pszichológián említette meg az egyik tanár, akkor ragadt meg a fejemben a gondolat, hogy engem ez érdekel. Pár nappal ezelőtt kerestem rá végül, mert érdekelt, hogy mit is takar pontosan ez a furcsa cím. Ekkor esett le, hogy ez tulajdonképpen egy neurológus írása, pontosabban egy olyan könyv, ami az ő legérdekesebb esettörténeteit tárja az olvasó elé. Azonnal tudtam, hogy ezt egyszer nekem el kell olvasnom, hiszen nagyon érdekel az orvostudomány ezen területe, ráadásul a kritikák többsége azt írja, hogy Sacks nagyon emberséges képet fest a betegeiről, szeretettel és csodálattal ír róluk. Ha elül a karácsonyi mizéria és vége a vizsgaidőszakomnak, szerintem jutalomként ezt a könyvet fogom megvenni magamnak.

Thomas Sabo villacsont charm

Egyetlen egy karkötőm van, amit nap mint nap hordok, ez pedig egy gyönyörű fekete obszidián Thomas Sabo karkötő, amit a barátomtól kaptam még az első évfordulónk alkalmával. Akkor még csak egy kis ezüst róka csüngött rajta, de azóta kaptam tőle még egy charmot, egy horgony alakút. Mind a kettőt nagyon szeretem, és mindegyiknek különleges jelentése van a számomra. Mikor anyukámnak nézegettem ajándékot, akkor botlottam bele a Thomas Sabo charmok tengerébe, ahol megtaláltam a következő nagy szerelmemet, a villacsontot. Megértem, ha most furának tartotok, mert az egyik legjobb barátnőm is úgy reagálta le ezt a kijelentésemet, hogy nálam furább embert még nem ismert, de esküszöm, meg tudom magyarázni. Számomra a villacsont a szerencsét jelképezi, és azt, hogy a kívánságok teljesülnek, ha hiszel bennük.

Sinsay kezeslábas pizsama

Naagyon régóta keresek magamnak egy kényelmes egyrészes pizsamát, ami egyben vicces is, de eddig még nem találtam megfelelőt. Mindegyik túl snassz volt, vagy túl drága. Valljuk be, egy felnőtt kezeslábas egyáltalán nem vehető komolyan, szóval én direkt valami olyasmi után kutattam, ami aztán tényleg nem vehető komolyan, és még illik is hozzám stílusban. A Sinsay-en most egyszerre kettőt is találtam (plusz még egy irtó cuki fekete cicás köntöst is): az egyik egy polár pizsama, ami csontváz mintás, és most még le is van árazva, a másik pedig egy babarózsaszín darab, aminek dínó farkincája és fejrésze van. Az utóbbi színe annyira nem jön be, de marhára tetszik a dínós stílus. Mondjuk ha választanom kéne, valószínűleg a csontvázas mellett döntenék. Az jobban illik az én stílusomba, meg aztán tényleg nagyon olcsó így 3-4 ezer forintért.

Ti mit szeretnétek idén viszontlátni a fa alatt? :)

a képek forrása: www.moly.hu, www.thomassabo.com, www.sin-say.com

No comments

Pszichológus vs. pszichiáter

by Vix - Tuesday, December 12, 2017

Sikerült elég megtévesztő címet választanom annyiból, hogy bár a bejegyzésben tényleg erről lesz szó, a felhangja inkább személyes lesz, mintsem oktató jellegű. Persze elsőként az alapvető különbségek oldaláról közelítem meg a két szakmát, tisztázva, hogy mi az egyik, és mi a másik, és mégis miért hasonlítanak annyira egymásra. Utána viszont kifejtem az én álláspontomat is a dologgal kapcsolatban, és elmesélem, hogy nekem mégis milyen vonatkozásban fontos ez a téma. Jelenleg ugyanis elég aktuális.

Mi a különbség?

Az első és egyben leglényegesebb különbség a két szakma között az a háttér, amiből a tudást merítik. A pszichológia hazánkban jelenleg a bölcsészképzés része, aminek érvényességéről ugyan lehet vitatkozni, de most nem ez a lényeg. Pszichiáternek viszont csak úgy mehet az ember, ha előtte kijárta az orvosit, ami így egy merőben más gyökeret biztosít ennek a szakmának. Ez a különbség leginkább ott mutatkozik meg, hogy míg a pszichiáter felírhat gyógyszert, addig a pszichológus nem, mindegy, milyen szakképesítése van. Persze a hangsúlyok is mások, és teljesen másfajta orientációt igényel a két szak, de ez a végeredményen kevésbé látszik.

Nagy különbség még a képzés felépítése is. Egy pszichiáter 6 évet tölt az orvosin, majd további 5 évet a pszichiátriai szakképzésen. Ez tehát mindössze 11 évnyi tanulás, és csak ezután mondhatja el valaki magáról, hogy pszichiáter. Ha valakinek úgy tartja kedve, erre még a pszichoterapeuta képzést is ráépítheti, ami még plusz 2 év, más szakorvosnak pedig 3 (igen, bármilyen orvos elvégezheti ezt a szakképzést...). A szakorvos képzést egyébként ha jól tudom, az állam finanszírozza, így csupán a pszichoterapeuta szakképzésért kell fizetniük azoknak, akik ezt még pluszba el akarják végezni.

A pszichológus képzés több lépcsőből áll. Vegyük a pszichiáterhez legközelebb eső pszichológust, a klinikait! Először is szükség van hozzá egy BA diplomára, ami 3 év alatt szerezhető meg, utána következik az MA diploma, ami még 2 év. Ez viszont még édeskevés, erre még el kell végezni egy klinikai szakpszichológus képzést, ami viszont nem államilag támogatott. Illetve a SOTE-n biztos van lehetőség támogatott hely pályázására, csak az a probléma, hogy ebből jelenleg összesen 4 van. A szakképzés egyébként 4 évet ölel fel. Ez összesen 9 év, amire szintén ráépíthető még a 2 éves pszichoterapeuta képzés.

Mi a hasonlóság?

Ha maradunk a klinikai szakpszichológusnál, akkor kijelenthető, hogy mindkét szakma a pszichés megbetegedésekkel foglalkozik, csak kissé más mélységekben és megközelítésben. Diagnosztizálnak, gyógyítanak, emberekkel foglalkoznak. Mindketten működhetnek terapeutaként, és gyakran együtt is dolgoznak a betegek kezelésében. Magánpraxist is ugyanúgy nyithat egy pszichológus, mint egy pszichiáter, ez csak pénz és elhatározás kérdése. Az alkalmazott terápiás módszerek is ugyanazok, csak a pszichiáter még kiegészítheti azokat gyógyszeres kezeléssel, ha úgy ítéli jónak. A súlyosabb személyiségzavarok kezelését ezért inkább a pszichiáterek végzik.

Oké, de mi az én problémám?

Az, hogy már megint elbizonytalanodtam, hogy vajon jó helyen vagyok-e. Igen, igen, meg lehet tapsolni, múlt évben ilyenkor ugyanezt csináltam a biológia szakkal - még jelentkeztem is, csak aztán nem mentem el a képzésre. Idén pedig sikerült kitalálnom, hogy talán orvosira kellett volna mennem.

És hogy hogy jött most ez nekem? Jelenleg a másodévet taposom pszichológián, és még mindig nem érzem elég nagy kihívásnak a dolgot. Olvasni kell, és azt sokat, de nagyjából ennyi. Meg természetesen vannak olyan tárgyaim, amiken legjobb esetben is csak mosolyogni tudok, hogy ez meg mi, ezt nevezzük mi tudománynak? Persze emellett ott van az is, hogy egyes órákat kifejezetten élvezek, és látom az értelmüket, de valahogy mindegyikben van egy kis homályosság. És ez zavar. Na meg hiányzik a biológia.

Így gondolkodtam el azon, hogy tulajdonképpen miért is nem jutott eszembe soha, hogy pszichiáternek menjek. Hiszen ez az igazi kettő az egyben szakma, a biológia és pszichológia együttese! Persze az orvosi nem csak ebből áll, ott van a fizika és a kémiai is, amik ugyan kevésbé érdekelnek (a fizikától egyenesen rosszul vagyok), de azért azokat is elviselhetőnek tartom. Sőt, a kémiát kifejezetten élveztem, míg volt szerencsém tanulni, csak aztán tizenegyedikben nem mentem faktra, így ez egy rövid ismertség volt a részemről.

Úgyhogy pár hete most ezen tépődöm, hogy lépjek-e vagy sem. Mindkét oldal mellett bőven van érvem, és egyszerűen fogalmam sincs, hogy a jövőm szempontjából melyik lenne az okos döntés. Az orvosiban az vonz, hogy mindenképp kihívás lenne a számomra (talán túl nagy is...), valamint ott bőven lenne biológia. Meg aztán azt egy sokkal biztosabb jövőképnek érzem: bármennyire is szar a magyar egészségügy, orvosra szükség van, és az elhelyezkedés szinte biztos. Az más kérdés, hogy pszichiáterként milyen esélyeim lennének, de még az is biztosabb helyzetnek tűnik, mint a pszichológus diploma. Fogalmam sincs, mennyi klinikai pszichológusra van szükség itthon, vagy hogy lenne-e elég kliensem, ha praxist nyitnék.

Viszont azt is figyelembe kell vennem, hogy már másfél évet lehúztam pszichón, és az alap még egyszer ugyanennyi, aztán csókolom, mehetek MA-ra. Ahol már választhatok klinikait, ami talán számomra érdekesebb és relevánsabb tudással szolgálna, mint ez a három évnyi tötyörgés. Hangsúly a talánon. Ezzel szemben orvosin ilyesmi csak az ötödévben kerülne szóba, ami még szintén baromi sok idő. Persze ott sokminden más is érdekelne: a sejtbiológia, az anatómia, a patológiák és kezelésük, a farmakológia, és még egy kicsit a biokémia is.

Ami még rettentően nagy hátránya az orvosinak, az a kémia érettségi. Nekem ugyebár ilyesmim nincs, és ha át akarnék menni, a legjobb az lenne, ha következő félévben passziváltatnék, jelentkeznék kémia érettségire, és szépen megcsinálnám. Fél év alatt. Úgy, hogy tizedik óta nem tanultam egy betűnyi kémiát se. Nem lehetetlen, de nagyon melós, főleg, hogy mellette dolgoznom is kéne, mert azért fél évet csak úgy nem szeretnék elcseszni az életemből.

Mondjuk az is ott van azért, hogy viszonylag hamar szeretnék családot alapítani, az pedig nem tudom, hogy mennyire összeegyeztethető az orvosi hivatással. Ja meg pont ma beszéltem egy szaktársammal, aki két év után hagyta ott az orvosit, és ő nagyon szidta az ottani tanárokat, hogy emberszámba sem vesznek, kutyának néznek, megtörnek, stb. Igazság szerint a barátomtól sem hallok sokkal jobbakat, de azért amiket ő mondott, az jobban megrémítet. Nem tudom, hogy bírnám-e ezt a lelki terrort hat éven keresztül...

6 comments

Vizsgaidőszak előtt

by Vix - Sunday, December 03, 2017

Szégyellem magam, amiért ismételten ennyi ideig nem jelentkeztem, de továbbra is rohan velem az élet, és a mindennapok problémái - legyenek azok bármilyen kicsik vagy épp nagyok - gyakran elveszik tőlem a kedvet, hogy írjak a blogra. Nem is tudom, végül mi billentett ki ebből a patthelyzetből. Persze mindegy is, a lényeg csupán annyi, hogy ismét írok.

Ez a bejegyzés ilyen összegzős lesz: szeretném összeszedni nektek (és magamnak is), hogy épp hol tartok az életben, mik történtek velem, és mi az, amire számíthattok a bloggal kapcsolatban. Nem tervezem hosszúra, úgyhogy vágjunk is bele!

November elsején írtam utoljára személyes bejegyzést, ami pont egy hónapja volt, és bár ezalatt az idő alatt nem történt velem semmi sorsfordító, azért az ősz utolsó hónapja bőven tartogatott izgalmas pillanatokat is a számomra. Például voltam színházba a barátommal, vettem egy tucatnyi hülyeséget a neten (erről több bejegyzést is szeretnék majd írni), jártam az Autizmus Alapítvány Ambulanciáján és beszélgettem egy ott dolgozó pszichológussal, gólyabáloztam a barátnőimmel, és végre sushizni is eljutottam. Utóbbi nagyon király élmény volt, csak egyúttal marha drága is. Ha valakit érdekel, a Wasabiban voltunk, ahol van running sushi is (vagyis egy bizonyos összegért annyit ehetsz a futószalagon közlekedő falatokból, amennyit csak szeretnél). A szüleimnek már kijelentettem, hogy diplomaosztóm alkalmából itt fogunk enni, addig pedig megelégszem a mostani kiruccanásunk emlékével.

A múlt hétvégét meg a barátoméknál töltöttem, akik nyáron vettek egy új házat, és most költöztek ki, így mi péntekem már ott aludtunk. Esküszöm még számomra is furcsa volt a váltás, pedig én nem jártam olyan sokat a barátomékhoz sosem. Azért három év az mégiscsak három év. Fura volt így visszamenni a régi lakásukba összeszedni az ott maradt cuccokat. Még a barátom is megemlítette, mennyire az, pedig ő aztán nem szokott szentimentalistáskodni. Mindenesetre az új házuk hatalmas, és egész szép is, csak még nagyon érződik rajta, hogy nem rendezkedtek be igazán. A barátom szobája sincs még kész, összesen egy ágy, egy fotel, meg egy íróasztal van benne. Viszont az ágy kétszemélyes, ami újdonság a kapcsolatunkban, mivel eddig az esetek 97%-ban egyszemélyes ágyakon osztoztunk. Először nem is nagyon tudtuk, hogy mit kezdjünk ennyi hellyel, nagyon vicces volt. Szerencsére azért feltaláltuk magunkat :D

Ami pedig a legizgalmasabb, ami velem történt ebben a hónapban, az az, hogy hosszas álmodozás és tervezgetés után végre megvettem a repjegyeket Lisszabonba. Szóval mostmár nagyon úgy néz ki, hogy júliusban eltölthetek 4 teljes napot Portugália fővárosában, ráadásul a barátommal kettesben. Évek óta várok erre, hogy mi ketten elutazhassunk valahova, és most végre itt az alkalom! Ráadásul nem is akárhova megyünk - Portugália nagyjából az egyetlen olyan ország, ami meglátogatásáért a barátom is igazán lelkesedik. És hogy tovább fokozzam a sorsszerűséget, pont a születésnapján leszünk Lisszabonban. Ja, és a repjegyek az én megkésett születésnapi ajándékjaim (már ami az én részemet illeti). Szerintem ennél szebbet és jobbat kívánni sem kívánhattam volna.

Szavakkal el sem tudom mondani, hogy milyen izgatott vagyok az utazás miatt, már szinte teljesen összeállt a fejemben, hogy mikor hol és mit akarok megnézni, vagy mit akarok mindenképp kipróbálni. Valószínűleg 3 napot fogunk konkrétan Lisszabonra szánni, egyet pedig annak környékére, vagyis pontosabban Sintrára. Sintra egyébként egy kisebb város 20-30 percnyi vonatútra Lisszabontól, telis-tele gyönyörű látnivalókkal. Keressetek rá, mert megéri! Én azonnal beleszerettem a helybe.

Hát dióhéjban ezek történtek velem novemberben, remélem nektek is jól telt az ősz utolsó hónapja!

No comments

Pages

2017 kérdésekbe foglalva

Karácsonyi haul

Karácsonyi wishlist

Pszichológus vs. pszichiáter

Vizsgaidőszak előtt

About me

Labels

recent posts

Kövess

Blog Archive

Kedvencek

Olvasók