Ne haragudjatok, amiért ilyen sokáig nem jelentkeztem, de egyszerűen sosem volt időm leülni és írni egy bejegyzést a blogra, mert mindig volt valami. Plusz a héten ugyebár elkezdődött az új szemeszter, ami azt jelenti, hogy mostmár másodéves pszichológus hallgató vagyok. Nem mondom, hogy nagyon vártam az új egyetemi év kezdetét, sőt, kifejezetten rosszul esett vasárnap este felzötyögni Budapestre, még úgy is, hogy a barátom ott ült mellettem. Mondjuk erre az is rájátszott, hogy szombaton a barátnőm 20. születésnapi buliján sikerült kicsit visszafáznom, így egészségügyileg sem voltam épp toppon, meg lelkileg sem. 

Bevallom, hogy különböző okok miatt kissé tartottam az új félévtől, de eddig kellemesen csalódtam, mert érdekesnek és inspirálónak tűnnek az óráim, a tanárok többsége pedig aranyos. Az órarendem is jó, sikerült bejutnom az összes olyan órára, amire szerettem volna, pénteken pedig az egyetem közelébe sem kell mennem. Csütörtökön is két órám van csak, hétfőn pedig fél egykor kezdek, szóval tényleg laza. Cserébe viszont a keddem és a szerdám jól meg van tömve. Meg két szigorlatot is felvettem és így negyven kreditem van, szóval a vizsgaidőszak húzós lesz. De legalább ebben a félévben fejlődéslélektan gyakorlaton végre vehetek fel teszteket és anamnézist egy kisgyerekkel.

Máskülönben előző héten gólyahetünk volt, amin volt szerencsém nekem is részt venni, mint szervező és csopvez. Nem mondom, hogy nem féltem a dologtól, mert még sosem voltam ilyen szerepben és izgultam kicsit, hogy hogyan fogok teljesíteni de szerintem megálltam a helyem. Abban is biztos vagyok, hogy jobban is odatehettem volna magam, de hát szeretek kis lépésekben haladni. Legközelebb majd még ügyesebb és nyitottabb leszek, tapasztalatnak meg mindenképp  jó volt ez az alkalom.

Egyébként nagyon gondolkodom, hogy mit kezdjek azzal a szabadidőmmel, amim még van - dolgoznom sem ártana, és egy szaktársamtól kaptam is egy elég jó tippet, de közben csomó jó lehetőség is van a karunkon, például csatlakozhatnék az ELTE Kortárs Segítő Csoporthoz, vagy a MPT Ifjúsági Tagozatához. Utóbbi azért lenne jó, mert azért mégiscsak a Magyar Pszichológiai Társaságról van szó, és saját élménnyel, önismerettel meg nemzetközi lehetőségekkel kecsegtetnek, és ez biztos elég jól nézne ki az önéletrajzomban. A Kortárs Segítők meg azért vonzanak, mert ritkán lehet BA alatt igazi tapasztalatot szerezni segítői munkában, ez pedig az - az egyetlen olyan hely, ahol pszichológushallgatóként esetvezetést folytathatok.

Szóval nehéz döntés... mert sajnos nem hiszem, hogy egyszerre kivitelezhető lenne mind a három. Még a munka és egy "pszichós dolog" talán beleférne, de már az is necces. Főleg, hogy mellette a barátommal is szeretnék találkozni, és néha szociális életet is élnék. Meg azért a családomat is szeretném látni, ha lehet. Na mindegy, majd lesz valami. 

Nektek hogy ment a sulikezdés? Milyen az új órarendetek, félévetek? :)