I Dare You - Blood

by - Saturday, October 01, 2016


Az I Dare You egy olyan kihívássorozat, amely kéthetente jelentkezik, és aminek kitalálója a Metafóraszennyezés írója, Sára. Az épp aktuális feladatokat a csapat tagjai találják ki és adják fel egymásnak - ezúttal például Sasa állt elő számunkra egy érdekes kihívással, ami ez volt: 

Válasszatok egy dalt, aminek a szövegéhez/hangulatához/ klipjéhez kapcsolódva találtok ki valami programot!

Na hát én kicsit szabadosan értelmeztem a feladatot, és inkább a programhoz igazítottam a zenei aláfestést, mintsem fordítva. Sajnos csak az ilyesféle megoldásra volt most időm, viszont szerintem egy egész érdekes témát sikerült találnom a kihíváshoz, ami nem más, mint az első élettan és anatómia gyakorlatom.

Egy előző bejegyzésemben már említettem, hogy ebben a félévben lesz ilyen órám is, csak ez a kurzus az első két hétben még nem kerül megrendezésre. Ez a két hét most letelt, így a szeptembert tényleg úgy zárhattam, hogy az összes első féléves órámmal megismerkedtem. Gondolom ez senkit nem izgat különösképpen, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy tízből kilencen hülyének néznek, amiért egy ilyen bejegyzésnek a középpontjába az anatómia gyakorlatomat helyezem - kit izgat, hogy mit tanulok én az egyetemen, mi?

Jogos, de azért reménykedem benne, hogy ez a rövidke beszámoló azért legalább néhányatok számára érdekes lesz, mivelhogy én nagyon élveztem a laborban eltöltött három órát, aminek egyébként a témája a vérszövet felépítése és vizsgálata volt. Ehhez a programhoz válaszottam én régi nagy kedvenceim, a My Chemical Romance egy rövidke számát, a Blood-ot. Azt hiszem, az összefüggést nem kell magyarázni.



Az anatómia gyakorlatunk alapvetően két részből áll: az első másfél óra elmélet, a második pedig gyakorlat. Az első részt annyira nem szeretném ragozni, mert nincs is rajta mit - átvettük, hogy miből épül fel a vér, és hogy miként működik az AB0 és Rh vércsoport. A gyakorlati rész viszont már érdekesebb volt. Ott párban kellett elvégezni magunkon egy vércsoport-tesztelést, utána pedig megmérni a vércukorszintünket egy aprócska készülék segítségével.

 Ahogy a képen is látszik, egész szép kis készletünk volt erre a feladatra: volt három vámpírkánk (ezek a fenti képen látszanak csak, azok a rózsaszín valamik), ami arra szolgált, hogy gyorsan és fájdalommentesen meg tudjuk szúrni magunkat, ehhez kaptunk három tárgylemezt is, amire rá kellett csöppenteni a vérünket, továbbá volt 96%-os etanol a fertőtlenítés végett, valamint fiz só a kontroll miatt, és természetesen mindenféle antiszérumok a vércsoport megállapításához. 
A dolog nagyon egyszerűen ment: először meg kellett szúrnod magad, aztán egy-egy csepp vért bele kellett keverned a csempére kicsöppentet antiszérumokba. Ahol a véred kicsapódott, az mutatta, hogy milyen vércsoportba tartozol. 
Én ugye már tudtam, hogy A+ vagyok, hála drága barátom édesanyjának, aki egyszer csak ezért hajlandó volt tőlem vért venni. A várt eredményt meg is kaptam - a képen annyira nem látszik, de az én vérem az anti A-nál és az anti D-nél csapódott ki. Meg persze az AB-nél is, de az lényegtelen. A párom, akivel csináltuk a kísérletet, B-, neki is egész jól kijött az eredmény, csak mivel kevés vért cseppentet a szérumokba, ezért a képem egyáltalán nem látszanak az ő válaszreakciói.

A vércsoport tesztelése után még vércukrot is mérni kellett, ami meg tényleg a világ legegyszerűbb dolga, elrontani szerintem nem is lehet, feltéve, hogy elég vért tudsz szolgáltatni egy valid eredményhez. Ott alapvetően egy készülék végezte a feladat nagyját, nekünk csak egy apró kártyát kellett belehelyeznünk, amire aztán rá kellett cseppentenünk a vérünket. Cserébe a készülék - némi gondolkodás után - kiadta, hogy mekkora a vércukorszintünk. Az én eredményem a képen látható, ez egyébként beleesik a normáltartományba.


Ezt szerettem volna megosztani veletek életem első IDY bejegyzésében, remélem ti is olyan érdekesnek találtátok a témát, mint én! Olvassátok el a többieknél is, hogy ők miként teljesítettél ezt a feladatot!

You May Also Like

0 comments