Talán tudjátok, hogy tegnapelőtt, azaz július 26.-án volt a felsőoktatási ponthatárok kihírdetése, ami engem is érintett, hiszen ebben az évben végeztem a gimnáziummal és tettem érettségit - azzal a reménnyel, hogy ősztől valamilyen egyetemen folytathatom majd tanulmányaimat. Emiatt már lassan két hónapja vártam ezt a keddi napot, annyira, hogy végül úgy határoztam, felmegyek Budapestre az idei Pont Ott Partira. Szerencsére nem kellett egyedül nekivágnom kis kalandomnak, mivel a barátom is elkísért, fent pedig találkoztunk a legjobb barátnőmmel (aki egyben leendő lakótársam is). Sajnos nem maradtunk sokáig, szerda délután már fenn ültünk a 17:55-ös Railjeten, de ilyen rövid idő alatt is sikerült jól szórakoznunk.

Kedden fél négykor indult a vonatunk, és nagyjából ötre értünk fel. Nem akartunk előbb menni, mert úgy gondoltuk felesleges, a POP is négykor nyitotta meg kapuit, ráadásul nagyjából fél hatig nem is volt semmi érdemleges program, igaz, így visszatekintve utána sem nagyon. Egyébként a barátom nővérénél "laktunk", ami jól jött, hiszen így könnyedén jöttünk-mentünk, és volt hova lepakolni. Ahogy megérkeztünk Budapestre, fel is futottunk hozzá, aztán elindultunk az Infóparkba, ahol idén a POP megrendezésre került. Útközben beugrottunk a Kálvinon a Pastába, mert már kopogott a szemünk az éhségtől, szóval végül a fél óra séta, valamint a negyed óra sorban állás után körübelül öt perccel nyolc előtt sikerült beérnünk a Pont Ottra. Épp csak összefutottunk a barátnőmmel, és máris a visszaszámlálás közepén találtuk magunkat.

És akkor itt jegyezném meg, hogy micsoda csapnivalóan borzalmas volt a szervezés. Én arra számítottam, hogy majd felolvassák a ponthatárokat - a barátom is ezt bizonygatta, a nővére is így emlékezett vissza a sajátjára, és bár én nem tudom, hogy ezelőtt hogyan zajlott a kihírdetés, de abban biztos vagyok, hogy ennél rosszabbul nem is lehetett volna kivitelezni. Konkrétan semmi nem volt. Volt egy aprócska kivetítő elől a színpad mellett, amit ha épp volt akkora szerencséd és láttál, akkor sem tudtad leolvasni, mert marha gyorsan pörgették a ponthatárokat. Mire megtaláltad azt az egyetemet, kart és szakot, ami érdekelt, addigra a pontokra már nem is volt időd ránézni. 

Mi sem láttunk semmit, amitől rekordidő alatt felment bennem a pumpa: ott álltunk hárman, szitkozódtunk és idegesek voltunk, mert nem tudtunk semmit. Végül a barátomnak sikerült nagy nehezen bejutnia a felvire és felolvasnia mindannyiunk ponthatárát. Ééééés... bent vagyunk! Mind a hárman. Nekem az ELTE PPK pszichóhoz 446-ot kellett megugranom (483 ponttal mondjuk csak minimálisan izgultam, hogy bejutok-e), a barátomnak a SOTE általános orvosiához 441-et, a barátnőmnek meg 325-öt, amit laza száz ponttal túl is teljesített - ő a SZIE tájépítész szakára jelentkezett.

Szóval volt ott megkönnyebbülés és boldogság. Még ott helyben meg is kaptuk az SMS-t is az értesítéssel, hogy elértük a ponthatárt. Igaz, hozzám kicsit kucifántosan jutott el, mert miután gyanúsan sokáig csendes maradt a telefonom és elkezdtem aggódni, a barátomnak (jellemző, hogy neki és nem nekem) eszébe jutott hogy közben megváltozott a számom, kicseréltem-e a felvin is? Hát nem. Fel is hívtam aput, hogy mi van, ő meg valahogy anyu telefonján felélesztette a régi számomat és onnan továbbította nekem az SMS-emet. 

Utána már tényleg megnyugodtam, hogy felvettek - és szép lassan kezdtem felfogni, hogy ez, amit egy éven át csak tervezgettem, most végre valósággá válik. Azt hiszem, ezek a legszebb pillanatok az életben: amikor az álom végre megfoghatóvá válik, amikor az ábránd megszilárdul a kezeid között, és hirtelen tudatosul benned, hogy sikerült. Megcsináltad. Elérted a célodat. Csodálatos érzés.

Este meg is ünnepeltük ezt a felejthetetlen pillanatot. A Szabadság hídra ültünk ki, a barátom nővére és pár szaktársa meghívott minket egy kis éjszakai piknikre és ivászatra. Igazán hangulatos volt ott ülni a gyönyörű, kivilágított hídon, miközben felváltva kortyolgattuk a pezsgőt és szoktattuk magunkat a gondolathoz, hogy szeptembertől ez a város fog körülvenni minket, ezek az épületek, emberek és hangulatok lesznek a mindennapjaink. Én már alig várom. Tudom, hogy nem lesz egyszerű mindezt megszokni, hogy az egyetem igazi küzdelem lesz, és bizony lesznek pillanatok, amikor az egészet a pokolba fogom kívánni, de ezzel együtt is minden porcikámmal akarom ezt az életet.

Kedden tulajdonképpen már nem sok mindent csináltunk - a terv az volt, hogy először megnézzük a Fővárosi Állatkertet (nagy állatbarát révén számomra ez bárhol bármikor tökéletes program), aztán sétálunk egyet a Margit-szigeten. Na ebből végül csak az elsőre lett időnk, mert hat óránkba telt teljesen bejárni az állatkertet, és akkor még így is biztos, hogy kihagytunk valamit. Szuper program volt, csak borzalmas hőség volt és nekem alapból is fájt a fejem, úgyhogy a végére teljesen kifáradtam. A barátom hasonlóképp.

Maga az állatkert igazán szép volt, és egészen különleges, hogy nagyon sok állat - bizonyos keretek között - szabadon volt, így a látogatóknak közelebbi élményt nyújtott a velük való találkozás. Mi például simogattunk kengurut, majdnem levitték a fejünket a denevérek, és egy hatalmas keselyűvel is közeli barátságot kötöttünk. Ráadásul én még emuval is pózoltam.

A kedvenceim a fókák, a dólok és a wombatok voltak, de minden kifutó, minden ház izgalmas és érdekes volt - a hüllők például különösen tetszettek. Mondjuk én oda vagyok a kígyókért, szóval lehet ezért.

Tíztől négyig voltunk az állatkertben, utána már csak összeszedtük a cuccainkat és útnak is indultunk. Kelenföld felé azért még beugrottunk a Pad Thaiba, ahova meglepő módon nem is igazán én, hanem a barátom akart menni - ez azért meglepő, mert neki általában teljesen mindegy, hova és merre megyünk -, és némi szerencsétlenkedés után sikerült is rendelnünk magunknak elvitelre egy kis estebédet. Mivel siettünk, végül a vasútállomáson fogyasztottuk el, és szerintem isteni finom volt. Tényleg, a tészta jó volt, a zöldségek mind ízletesek és ropogósak, a kacsahús puha, szósz pedig pont annyi volt, hogy kellemesen keveredjen a többi összetevővel, és együtt valami szuper ízvilágot hozzanak össze. Imádtam. Ráadásul szép nagy adagot kaptunk, úgyhogy nekem az otthoni vacsorám is az volt, nem mintha bántam volna. A kiszolgálás is gyors volt, valamint vevőbarát, szóval az egyetlen hátulütője az egésznek az, hogy egy ilyen doboznyi kaja elég drága - nekünk 2100 volt.

Remélem más idén felvételizős sorstársamnak is hasonló sikerélményben volt része kedden, szívesen olvasnék rólatok, úgyhogy ha van blogotok, vagy esetleg némi időtök, írjátok meg nekem kommentbe, hogy ti hogy éltétek meg ezt az időszakot, hova jelentkeztetek, és hova tovább. Persze másoktól is szívesen várom a hozzászólásokat, mindegyikért hálás vagyok. Ahogy azért is, hogy valaki végigolvasta ezt a hosszú élménybeszámolót. :)

Amikor a jógára terelődik a szó, sokan valami furcsa, spirituális humbugra gondolnak, amit nem is lehet igazán sportnak nevezni, hiszen az, aki jógázik, mást sem csinál, mint furcsa pózokba fagyva gyakorolja a légzést, és megpróbálja ezen keresztül elérni a lelki békéjét. Az meg nem nehéz, igaz? Legalábbis nem olyan megerőltető, mint mondjuk a súlyemelés, vagy nem olyan izzasztó, mint a futás. Szóval semmiképp sem sport. Na de akkor mi? Hóbort? Életstílus? Hitvallás? Vagy nem több, mint egy egyszerű hobbi?

A válasz leginkább az, hogy mind az egyszerre (igen, még sport is), ugyanakkor egyik sem. Hogy tulajdonképpen mi is a jóga, azt mindenki magának határozza meg. Az, hogy a jóga melyik arcát látjuk és éljük meg, egyedül rajtunk múlik. Ez a szép benne: ha akarjuk, felfoghatjuk hitvallásként, de pusztán sportként is gondolhatunk rá. Igaz, bárhogyan is állunk hozzá ehhez a témához, az elengedhetetlen, hogy jógázás közben kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz, és jobban elmélyedjünk saját lényünkben. Elvégre már maga a szó is utal erre: a jóga egységet, egyesülést jelent, és arra törekszik, hogy az ember önmagával és a világegyetemmel is békében legyen.

Ha őszinte akarok lenni, én nem ismerem valami jól a jóga spirituális oldalát, a mély, mögöttes gondolatokat. De annyit értek belőle, amennyit szeretnék. Számomra a jóga az önuralom, a fejlődés és tudatosság sportja, egy állandó kihívás, amit meg szeretnék ugrani. Ezt a cikket pedig azért hoztam létre, hogy kedvet adjak nektek is ehhez a lenyűgöző sporthoz, hogy ti is felfedezhessétek, mit jelent számotokra igazán az, hogy jóga.

1 - JAVÍTJA A TARTÁST ÉS AZ EGYENSÚLYÉRZÉKET

Rengeteg olyan póz van, ami kifejezetten ezt a két dolgot célozza meg, de összességében bármilyen jógát is csinál az ember, ezt a két fontos előnyt nem igazán tudja megkerülni. Ez pedig különösen jó, hiszen a mai világban nagyon fontos, hogy foglalkozzunk a tartásunkkal, és javítsuk azt, ha esetleg némi kivetnivaló akad benne - ami valljuk be, gyakran megesik. A jógában sokszor talán nem is egy-egy póz tökéletes kivitelezése a nehéz, hanem az, hogy bizony azt meg is kell tartani. Hosszú-hosszú másodpercekig, sőt, néha percekig is. (Apró megjegyzés: a jóga ezáltal az állóképességet és a türelmet is fejleszti.) Ettől bármilyen egyszerűnek tűnő póz ötször nehezebbé válik. Ráadásul pár alkalom után az ember akaratlanul is tudatosabban fog mozogni, kicsit jobban oda fog figyelni a tartására a mindennapokban. 

2 - NYÚJTJA AZ IZMOKAT

Ez a jóga egyik legegyértelműbb jótékony hatása, de ettől még nem lesz kevésbbé fontos. Az emberek többségének rendszeresen szüksége lenne egy kis nyútjásra, hiszen a stressz vagy esetleg a fizikális munka könnyedén "gúzsba köti" őket, anélkül, hogy mi tudatába lennénk ennek. A kötött, merev izomzat kiváltképp sérülékeny, így jobb, ha az ember bevezet az életébe egy kis nyújtást. Erre  tökéletes megoldás a jóga: nagyon sok póz azt célozza meg, hogy bizonyos izomcsoportok ellazuljanak, ezáltal pedig rugalmasabbá váljanak. A jóga tele van twistekkel és bendekkel, ezek pedig mind arra jók, hogy általuk hajlékonyabbá tegyük testünket.

3 - MINDENKI MEGTALÁLJA A MAGÁNAK VALÓT

Sokan úgy hiszik, hogy a jóga nem megfelelő fogyásra vagy izomépítésre, és bár azzal egyetértek, hogy ezekhez a célokhoz vannak hatékonyabb mozgásformák is, mint a jóga, azt muszáj leszögeznem, hogy azért van olyan fajtája, ami direkt zsírégetésre és az izmok fejlesztésére épül. A jógának nagyon sok fajtája van, és mindegyik eltérő pózokkal, körülményekkel és elgondolással dolgozik, így mindenki kiválaszthatja a számára megfelelő ágazatot. A hatha jóga például a pózok elsajátítását tűzi ki célul (emiatt kiváló kezdők számára), a bikram jóga a megizzasztásra teszi a hangsúlyt, de ott van még a vinyasa is, ami pedig koreográfiaként tekint a jógára, és azt tanítja, hogy miként kapcsoljunk össze egyes pózokat. És akkor még meg sem említettem, hogy van olyan jóga, ami csak a relaxációra és az ellazulásra összpontosít, semmi másra.

4 - ÖNTUDATOSSÁ TESZ

Személy szerint az egyik kedvenc érvem a jóga mellett az pontosan ez: hogy ráébreszt önmagadra. Jógázás közben fontos, hogy figyelj a testedre és tudatában legyél annak, hogy miként működsz. Meg kell ismerned magadat és a határaidat, tudnod kell, mivel mit üzen a tested, és tisztában kell legyél azzal, hogy meddig mehetsz el, különben könnyedén megsérülhetsz. A jóga önkontrollt is tanít, ráébreszt arra, hogy te te vagy, és a testedet egyedül te irányítod. Jógázás közben az ember a legapróbb dolgokra is felfigyel, még azokra is, amelyeket a mindennapokban egyáltalán nem tudatosít. Jó példa erre a légzés, aminek kontroll alatt tartása és tudatosítása fontos része a jógának. Eleinte talán hülyeségnek tűnhet, de higgyétek el, nem az - a jógában mindennek megvannak a maga jótékony hatásai.

5 - OTTHON IS ŰZHETŐ

Bizony. Szóval ha meghoztam hozzá a kedvedet, csak éppen nincs hová menned egy jó kis jóga órára, akkor kapd elő a matracodat (vagy egy egyszerű polifoamot), keress magadnak online egy neked tetsző jóga videót, és hajrá! Én egy éve jógázok, de még egyszer sem voltam igazi órán. Tervbe van véve, hogy majd az egyetemen beiratkozom egyre, de eddig nem volt lehetőségem ilyesmire, így be kellett érnem a saját szobámmal és a laptopom képernyőjével. Az internet tele van online jóga órákkal, csak rájuk kell találni. Itt van pár hasznos link:

doyouyoga // yogaglo // downloadyoga

+ 1 - IGAZI MŰVÉSZET

Több szempontból is imádom a nyarat, és azt hiszem ezzel korántsem vagyok egyedül, így mikor arra gondoltam, hogy igazán hozhatnék valami személyesebb jellegű bejegyzést, hogy kicsit jobban megismerjetek, elkezdtem TAG-ek után keresgélni. Mindig is imádtam az ilyen kérdezz-felelek jellegű bejegyzéseket, nem csak írni, hanem olvasni is, és keresés közben nagyon sok hasonlóan érdekes TAG-be botlottam, de amikor végül ráakadtam erre a nyári témájú TAG-re az Őrizd az álmod-on, beleszerettem. Aktuális, friss téma, jópofa kérdésekkel - azonnal megvett.

Így most elhoztam nektek is, aki szeretné, nyugodtan vigye és töltse ki, de aztán szóljon ám, mert mint azt már említettem, másokét is imádom olvasgatni, úgyhogy a tiéteket is nagy szeretettel várom!

- SUMMER TAG -

1. MIÉRT SZERETED LEGJOBBAN A NYARAT?

Egy egész listát tudnék írni arról, hogy miért szeretem a nyarat, sőt, igazából lehet írni is fogok, mert a listákat majdnem annyira szeretem, mint a nyarat. :D Amit a legjobban szeretek ebben az évszakban, az egyértelműen az, hogy kevés dolgom van, így három hónapig nagyrészt a pihenésről szól az életem. De szoros második a sok-sok finom gyümölcs és nyári étel/ital, valamint a szeplőim, amik általában a nyár első sugaraival szoktak előbújni, és egészen szeptember végéig velem is maradnak. 

2. RÖGTÖNZÖD A PROGRAMOKAT, VAGY MÁR HETEKKEL, HÓNAPOKKAL ELŐRE KIAGYALOD?

A mi családunk híres a kaotikus szervezésről és spontaneitásról, szóval egyértelműen az első opció igaz rám is. Persze vannak programok, amiket már hetekkel előre kinézek magamnak, például egy-egy koncert vagy teszem azt fesztivál, de általában azok is csak az utolsó előtti pillanatban lesznek biztosak. 

3. HOGY TETSZENEK A STRANDOK? FIZETŐS, VAGY INKÁBB A SZABAD STRAND JÖN BE JOBBAN?

Nos, erre válaszképp van egy tökéletes kis történetem, ami nem is olyan rég esett meg. Én és a barátom ki lettünk pakolva Siófokon, hogy strandoljunk kedvünkre, a legközelebb pedig az Aranypart volt, ami ugyebár szabad strand. Kevés ember volt, sehol semmi, természetesen nem volt valami jól kiépítve, úgyhogy összenéztünk és addig gyalogoltunk, amíg olyan helyre nem értünk, ahol fizetni kellett. Sokkal nyugodtabbak voltunk utána. 

Egyébként érdekes, hogy a Balatonon mindig fizetős strandot választunk, tengernél viszont csak kinézünk magunknak egy kedves kis öblöt, és oda letáborozunk. Talán ez azért van, mert többnyire a tengerpartokon még az ingyenes strandok is egész jól ki vannak építve, éttermekkel és bárokkal a közelben. 

4. MELYIK A KEDVENC NYÁRI ILLATOD, HANGOD, ÉRZÉSED?

A kedvenc illatom, amit a nyárhoz kötök, az holtversenyben a frissen sült kürtöskalács illata és az a jellegzetes illat, ami átitatja a bőrödet, miután egy egész napot a tengerparton ültél.

A hang kérdése már nehezebb. Első körben semmi nem jutott hozzá eszembe, aztán meg túl sok minden, ami közül nehéz volt választanom, de végül csak a hullámok kerültek ki nyertesen. Imádom olvasás vagy relaxálás közben hallgatni, ahogy lustán nyaldossák a partot.

A kedvenc nyári érzésem pedig az, amikor az ember limonádéval a kezében, esetleg némi nyári gyümölcsöt szemezgetve ücsörög a napsütésben, és mégsincs melege, még nem, hiszen még csak most lépett ki a hűsítő vízből.

5. A NYÁR SZÁMODRA BULIIDŐSZAK, VAGY INKÁBB A MEGÁLLÍTHATATLAN TANULÁS IDEJE?

Szeretnék látni egy olyan embert, aki nyáron tanul. Ráadásul megállíthatatlanul. Mert én még biztosan nem találkoztam ilyennel. Nálam a nyár a kikapcsolódás, pihenés és szórakozás ideje, és bár nem nevezném hagyományos értelemben véve buliidőszaknak, hiszen nem vagyok igazán az a minden hétvégén partizós lány, azért én is szoktam bulizni, és az év többi részéhez viszonyítva egyértelműen a nyár az az időszak, amikor többször megyek el szórakozni. 

6. FAGYI VAGY JÉGKRÉM? ESETLEG MÁS KEDVENC SÜTI?

Mivel a fagyit nem szeretem - jobban mondva nem bírok megenni egy normális adagot belőle, mert mindig rosszul leszek tőle -, jégkrém. De azokból is inkább csak a vizes alapúakat, vagy az extrakülönlegeseket szeretem, amiknek tulajdonképpen már alig van fagyi ízük. Tehát tele van nyomva csokival, karamellel, valamilyen magokkal, stb. A Magnum nagy kedvencem. 

7. A NYARADAT A BARÁTAIDDAL TÖLTÖD, VAGY INKÁBB EGYEDÜL? MIÉRT?

Szeretném azt mondani, hogy a barátaimmal, de igazság szerint ha összevetem azokat a napokat, amiken találkozunk, és amiken egyedül vagyok, nem ez jön ki. Ez a tipikus nyár paradoxon: mindenkinek tengernyi szabadideje van, mégis kínszenvedés összehozni egy baráti találkozót, pontosan azért, mert a sok időt mindenki a lehető legjobban akarja kihasználni, így betáblázza az egész nyarát. Legalábbis egyes barátaimmal ez a helyzet.

8. HOVÁ MÉSZ NYARALNI ÉS MIÉRT?

Olaszországba, egészen pontosan Lericibe. A barátom családja visz, a miértje pedig igen egyszerű: mert ott van nyaralója a rokonuknak. És mert Olaszország gyönyörű.

9. MIT MONDASZ ARRA, HOGY LEHET, LERÖVIDÍTIK A NYÁRI SZÜNETET? EGYETÉRTESZ?

Nem értek egyet, nem is szeretném, ha megtörténne, de már elég rég ijesztgetnek minket ezzel, úgyhogy nem hiszem, hogy bekövetkezne. Egyhamar legalábbis nem. 

10. MÉSZ VALAMILYEN TÁBORBA, VAGY AZOKAT MÁR TÚL GYEREKESNEK TALÁLOD?

Gólyatáborba kéne mennem, hogy megismerjem leendő szaktársaimat az egyetemről. Szeretnék is, annak ellenére, hogy ha rágondolok, kicsit mindig elszontyolodok, mert az ismerkedés nekem sosem ment fényesen, legalábbis a kezdeményezős része nem. Ennek ellenére szorítok, hogy ne üsse a nyaralásunkat, ami szintén augusztusban lesz, mert tényleg szeretnék elmenni. 

11. MI A KEDVENC NYÁRI BULIZÓS, TANULÓS, OLVASÓS, STRANDOLÓS ZENÉD?

Jelenleg az egyik nagy kedvencem Era Istrefi Bonbon című száma, az meg szerintem simán elmegy bulizósnak. Tanulás, olvasás közben nem szoktam zenét hallgatni, mert elvonja a figyelmemet az igazán fontos dologról, strandon pedig általában azt hallgatom, ami épp szól a hangszóróból. Ha épp van olyan. 

12. VÁROD MÁR AZ ISKOLÁT, VAGY CSAK AZ ISMERŐSEID HIÁNYOLOD?

Én most kifejezetten nagyon-nagyon várom, hogy szeptember legyen, és nagyrészt az iskola miatt, hiszen egyetemre készülök, ami már önmagában is egy teljesen más világ, hát még úgy, hogy Budapesten leszek és albérletben fogok lakni. Nagyon várom már, hogy belecsöppenjek az egyetemisták életébe.

13. HA MÁR A FÜRDÉSNÉL JÁRUNK: EGYRÉSZES FÜRDŐRUHÁD VAN, VAGY BIKINID?

Bikini. Az egyrészes fürdőruhákkal csupán az a bajom, hogy idiótán barnul le tőle az ember, és hosszabb ideig is marad vizes egy-egy fürdőzés után, amit én kifejezetten utálok.

14. NYÁRON, HAJMOSÁS UTÁN MAGÁTÓL SZÁRAD A HAJAD, VAGY MEGSZÁRÍTOD?

Igazság szerint, ha tehetem akkor a napon szárítom, csak nagyon sokszor késő este mosok hajat, ami ezt a lehetőséget rögtön ki is golyózza, így pedig marad a hajszárító.

15. SZOKNYA, VAGY RÖVIDNADRÁG?

Egy-két éve még azt mondtam volna, hogy rövidnadrág, és most én is meglepődve tapasztalom, hogy a kérdésre ránézve azonnal a szoknya mellett döntöttem. Kényelmesebb és csinosabb is.

16. HÁNYAS FAKTORÚ NAPTEJET HASZNÁLSZ?

Mindig olyat, amilyen itthon van. 

17. TENGER VAGY TÓPART?

Egyértelműen tenger. Ahhoz a gyönyörű, végtelen kékséghez nincs is fogható.

18. KEDVENC KIEGÉSZÍTŐ A NYÁRRA?

Napszemüveg. Anélkül nem tudok létezni nyáron.

19. SARU, VAGY FLIP-FLOP?

Saru - csinosabb és kényelmesebb is, engem a flip-flop egy idő után mindig kisebesít.

20. KEDVENC NYÁRI SPORT?

Futás. Amúgy nem vagyok nagy rajongója a futásnak, sosem voltam benne valami jó, de nyáron szeretek néha kimenni estefelé, amikor már hűvösebb a levegő, és futni egyet a réten. Városban, utakon és/vagy azok mellett nem szeretek futni, a természet sokkal motiválóbb és érdekesebb is ehhez a sport űzéséhez.

21. KEDVENC FESZTIVÁL?

Annyira sok fesztiválon sajnos még nem voltam, fáj is emiatt a szívem, de az eddigiek közül egyértelmű, hogy a VOLT feszitvál a kedvencem.

Szeptembertől Budapesten fogok lakni és tanulni, ez mostmár majdhogynem olyan biztos, hogy még ide is le merem írni. Már egészen régóta eldöntöttük azt a családdal, hogy albérletbe fogok költözni, mivel a kollégium nálam elég kétesélyes lenne, hiszen bár magas a pontszámom, szociálisan semmit sem tudok felmutatni: mindkét szülőm jól kereső, egyetemet végzett felnőtt, egyke vagyok és (többnyire) makk egészséges, valamint annyira messze sem lakom a fővárostól, vonattal olyan másfél óra.

Emiatt, és még pár kevésbbé nyomós indok miatt elvetettük a kollégium ötletét, és júniusban nekiálltunk pár barátnőmmel albérletet keresni. Azóta történt egy s más, voltak súrlódásaink, de végül sikerült megállapodnunk egy lakás mellett - a szerződést, ha minden jól megy, jövő héten fogjuk aláírni. Maga az albérlet elég jó környéken van, Budán a X. kerületben, és viszonylag tágas. Épp most lett teljesen felújítva, továbbá mi leszünk az első lakók, szóval ez mind nagyon jól hangzik, de persze ez a lakás sem fenékig tejfel, itt is akadnak szépséghibák. Például a fűtés elég érdekesen van megoldva (hol infrapaneles, hol konvektoros), és nem utolsó sorban a fürdőt és a konyhát leszámítva teljesen bútorozatlan. 

Jelenleg hárman vagyunk két szobára, és úgy egyeztünk meg, hogy én kapom a külön szobát, úgyhogy anyuékkal már el is kezdtünk tervezgetni meg bútort vadászni, szép lassan pedig kezd összeállni a szobám. Az ágyat tegnap meg is rendeltük, az íróasztal is megvan, így mostmár csak a szekrény ügye kérdéses. Nem akarjuk túlzásba vinni a bútorozást, mert egyrészt felesleges, másrészt elég megterhelő egyik napról a másikra kifizetni egy egész szobányi bútort, így az alapdaraboknál maradunk, és csak azt vesszük meg, ami igazán lényeges. Íróasztal, ágy, szék, szekrény. Egyelőre ennyi kell, majd később talán beszerzünk még pár darabot ezek mellé.

Ez az egyik kedvenc ötletem - egyszerű, gyors, és még jól is mutat! Olcsónak annyira talán nem olcsó, mivel ha nincs otthon elfekvőben egy fémrács, akkor annak az ára nagyjából 4-5 ezer körül mozog. De ha esetleg van otthon, akkor tényleg nincs sok dolga vele az embernek - lefújja egy neki tetsző színű festékkel, rögzíti a falhoz, és kész is. Ezeket a moodboardokat rendkívül sokféleképpen lehet felhasználni, az ember azt aggat ki rá, amit csak szeretne, és pont ez a legjobb benne: 100%-ig személyre szabható.

- RUHACSIPESZES RENDSZEREZŐ -

acharmingproject

Arra gondoltam, hogy az íróasztalom fölé lógathatnék egy sima madzsagot, amire ruhacsipeszekkel akár képeket is kitűzhetnék, ez az aranyos ötlet pedig csak még inkább arra sarkall, hogy ezt tényleg meg is tegyem. Az elgondolás egyszerű: fogjunk öt csipeszt, fessük ki őket és írjuk ki rájuk a napokat. Ezután kis papírfecnikre minden héten felírhatjuk az előttünk álló teendőket, hogy könnyebb legyen őket észbentartani majd elvégezni. Aki gondolja, a hétvégét is hozzádobhatja, bár olyankor az embernek kevesebb elintéznivalója akad, mint hétközben. Amilyen feledékeny vagyok, nekem mindenképp jól jönne egy ilyen kis emlékeztető a szobámba.

- VILÁGTÉRKÉP -

travel-adventure-me

Egy hatalmas (vagy legalábbis nagyobbacska) világtérképet is szeretnék beszerezni, amit majd kitehetek a szobám falára. Igazság szerint az lenne a tervem vele, hogy bejelölgetném rajta, merre jártam már a világban. Esetleg még az utazásaim alatt készült képekből is nyomtatnék, és odatűzném őket a helyükre, hogy vizualizáljam egy kicsit kalandjaimat, amik remélhetőleg az elkövetkező években megsokszorozódnak majd. :)

- ÁLPOLAROID KÉPEK -

beesbeutifulworld

Az utolsó ötlet, amit hoztam, az egy kis DIY segítség ahhoz, hogy hogyan tedd izgalmasabbá a képeidet, amit a szobádba szeretnél kitenni. Maga a link azt magyarázza, hogy hogyan csinálj ilyen aranyos "ruhaszárítót" az emlékeidből, mint a képen, én viszont arra szeretnék tippet adni, hogy hogyan készíts álpolaroidokat. Ehhez csak fel kell menned a PicMonkey oldalára, feltölteni a kívánt képedet, aztán a kereteknél kiválasztani a Polaroid Frame-et. Mentsd le, majd nyomtasd ki. Így annyi álpolaroidat gyárthatsz, ahányat csak szeretnél - és ami a legszuperebb, hogy így a képeid alá írhatsz megjegyzéseket, hogy örökké emlékezz a kiválasztott pillanatra. 

Nektek van olyan bevált ötletetek, amivel már sikerült feldobnotok egy egyszerű, csupasz szobát? Szívesen várok még javaslatokat, jó ötletekből sosem elég.

Nem gondoltam volna, hogy az első igazi bejegyzés bizony egy receptről fog szólni, de a hétvégén anyukámmal istenien finom desszertet készítettünk, ami annyira elnyerte tetszésemet, hogy muszáj most veletek is megosztanom ezt a finomságot. A recept tulajdonképpen egy sajátos értelmezése a mindenki által jól ismert sajttortának, hiszen némi csavarként egy-két extra összetevő is szerepel benne.

Emiatt talán csalás is sajttortaként megbélyegezni ezt a könnyed, nyárias desszertet, de jobb híján - és mivel ízben és állagban, sőt kinézetben is rémesen hasonlít egy igazi sajttortára - ezt a megnevezést választottam. Az alaprecept egyébként tényleg egyszerű sajttorta volt, úgyhogy leginkább azt mondanám, ez amolyan feltúrbózott változata a közkedvelt édességnek. És hogy mi a csavar? Egy kis túró és vanilliás pudingpor, amitől könnyebb (és hm... túrósabb) lesz a torta ízvilága.

Hozzávalók az alaphoz:

Hozzávalók a töltelékhez:

Hát, ez a pillanat is elérkezett. Nem is tudom, hol kezdjem, vagy mit írjak. Zsong a fejem a sok kusza gondolattól, az odabent verdeső ötletek viharos tömegétől. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy régóta vártam már ezt a pillanatot, hiszen a Köztes Helyek ötlete csupán pár napja ugrott ki a fejemből. Az éjszaka során valahogy rám jött a változtatás kényszere, új életet akartam kezdeni, új környezetben, tiszta lappal. Máshol, más blogon - másmilyen átgondolással. Így született meg bennem a Köztes Helyek gondolata.

Nem akarok sokat szövegelni, arra lesz még időm bőven, ha majd minden jól alakul, és sikerül úgy vezetnem a blogot, ahogyan azt szeretném. A Köztes Helyeket első sorban személyes blognak szánom, ugyanakkor szeretném, ha a bejegyzések számotokra is érdekesek, hasznosak lennének. Ahogy a bemutatkozásomban is írtam, én a világot elsődlegesen magamon keresztül igyekszem megismerni, ezen a blogon pedig ebbe nyerhettek betekintést.

Önmagában már a cím is sok mindent elárul - azért a Köztes Helyekre esett a választásom, mert egyrészt egy olyan életkorban vagyok, ami átmenetet képez a gyermek- és felnőttkor között, másrészt mert úgy érzem, már elindultam az úton, de még nem értem révbe. Távolról sem. Elindultam ugyan az ösvényen, amit magamnak választottam, és ami egy olyan cél felé halad, amit én tűztem ki magam elé, de messze még a vége. Ez egy olyan utazás, amit innentől kezdve veletek fogok megtenni, veletek és a bloggal, és ugyan mi más az utazás, ha nem maga a köztes állapot, a nagybetűs és átvitt értelmű Köztes Hely?

Nem utolsó sorban az igazi köztes helyek is az eszembe jutottak, azok, amelyek nem igazán önmagukról szólnak, és nem igazán önmaguktól léteznek. Olyan helyek, amelyek nincsenek is igazán, mert ha az ember megáll és igazán elgondolkodik rajtuk, rájön, hogy egy benzinkút az autópálya szélén, vagy egy üres vasútállomás az éjszaka közepén nem arról szól, ami van, hanem arról, ami előttük volt, vagy ami épp utánuk lesz. Valamiért megragadott ez a gondolat, és azóta sem ereszt, így egybeforrasztottam azt a bloggal, remélve, hogy megőrizhetem azt a különleges érzést, amit az ilyen furcsa, valóságtól elhatárolt helyek árasztanak magukból.

Azt, hogy ez mennyire sikerül, majd ti mondjátok meg. :)

Jó olvasást,

Vix